20160901_204156 20160911_180946

Réka készítette a zokniszárítókat családja számára. Íme hozzá a történet:

Nem voltam elégedett a mûanyag, csipeszes zokni- és fehérnemûszárítókkal. Nem is óvom, kint marad a napon, tudom, de amikor pár hónap után széttörnek a csipeszei, lepattannak a kampói, akkor nem érzem környezettudatos megoldásnak. Valami tartósabb, nem mûanyag módszert szerettem volna, és azt is kitaláltam, hogy mindenkinek lehetne névre szóló csipeszelõje, önállóan elpakolható... hogy a gyerekek a sajátjukat pakolhassák, hajtogathassák a helyére. Fa vállfákat vettem, mûvészellátóból származó akrilfestéket vettem elõ, ragasztót, rövidáruboltból 8 méter babapertlit (ez majdnem kevés volt), pár maradék szalagot, tût és cérnát, és fa csipeszeket. Ez utóbbiakkal szerencsém volt, mert a fém az oldalán nagy karikában kunkorodott, ahol könnyû volt átfûzni a babapertlit. A babapertlit 13 centis darabokra vágtam, 2 centi átfedéssel számoltam (ez függ azért a csipesz méretétõl, érdemes kipróbálni). Vállfánként/személyenként 14-15 csipesszel számoltam, mondjuk ez egy heti zokni és alsónadrág/bugyi, de a vállfa elbír többet is, egy csipeszbe beleerõltethetünk több ruhadarabot. Bea javasolta, hogy kössem át a vállfa keresztrúdját is erõsítésnek, ezt a célt töltik be a kis szaténszalagok. A babapertliket elõször hobbiragasztóval karikába ragasztottam, aztán vettem egy nagy levegõt, és pár öltéssel egyenként megvarrogattam. A fogasokat hol az erkélyre, a fregolira, hol a fürdõszobai törölközõszárítóra, hol a radiátorokra tesszük.

Réka

Share This: